© 2016 Szembenézés Alapítvány
Konferenciánkkal és rendszerváltó műhelyünkkel a fordulat pillanatát és az azóta történteket vizsgálva, a történelmi múlttal való szembenézés hiányának okaival és következményeivel való szembenézésre, egyfajta összegzésre szerettünk volna sarkallni – a rendszerváltás szimbolikus évfordulóján, a Nagy Imre és mártírtársai kivégzésére emlékező újratemetés után épp húsz évvel. Arra voltunk kíváncsiak, azt szerettük volna bemutatni, hogyan vált újfajta demokráciadeficit forrássá a rendszerváltás, hogyan torzul továbbra is a múlt – például a rendszerváltó politikai elit legfőbb identifikációs pontja, 1956 –, és hogyan lesz ellentmondásos és durva ellentétek forrása.
A konferencia első részében történelemtudósok arra keresték a választ, létezik-e objektív történetírás, megismerhető-e a történelmi múlt a maga teljességében, vagy csak annak narratívái; beszélhetünk-e tehát általában a történelmi múlttal való szembenézésről, vagy csupán a történelem bizonyos olvasataihoz alakítható ki viszony? A második részben szociológus, esztéta, teológus, médiakutató, filozófus előadóink a történelem-ismeretet és a szembenézés állapotot elemezték. Az általános kép bemutatásán túl, interdiszciplináris megközelítést alkalmazva a politika, a jog, a gazdaság, a vallás, a média és a kultúra — benne a tudomány és a művészet, kiemelten az oktatás —, és ezek intézményrendszere felelősségét és a helyzet megváltoztatásában való szerepét keresték. Az elhangzott előadások egymást kiegészítették, egymásra is reflektáltak, a panelek végén pedig vita volt.
A konferenciát lap- és könyvkiállítás és vásár egészítette ki. Lap- és könyvkiadók hozták el a témához kapcsolódó kiadványaikat, melyeket kedvezménnyel vásárolhatták meg a résztvevők. A programot huszonévesek huszonévesekkel készült, a napközben elhangzottakra is reflektáló dokumentumfilmje és az alkotókkal való beszélgetés zárta.
Helyszínválasztásunknak is jelentősége volt. A sokszínű, a párbeszédre, a toleranciára, az egymásra való nyitottságra épülő programjairól ismert, sajátos művelődési központ, ez a szó legjobb értelmében civil hely, a — nemcsak nevében — Nyitott Műhely filozófiája harmonizál a konferenciarendező Szembenézés Alapítványéval.
Konferenciánkat alapítónk, Halda Alíz emlékének ajánlottuk. A demokratikus ellenzék tagjaként ő volt a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének, a rendszerváltás e szimbolikus napjának egyik előkészítője, ötvenhat emlékének, az egy évvel ezelőtti haláláig, egyik leghűségesebb őrzője.
A programról kép és hangfelvétel készült, melyet a 25. évfordulón hasonló program keretében szeretnénk bemutatni.
A projekt a Nyitott Műhely és a MIÉRT Egyesület partnerségével, az 56-os Intézettel együttműködésben, az NKA, a Rosenstein és a Fülemüle étterem, valamint magánszemélyek támogatásával, önkéntesek közreműködésével valósult meg.
Projektvezető Ormos Mária és Pap Ágnes.